Nem is az kell ilyen kis templomba. Elég, ha dörög a szó s a lévita öles mondatokat egy szó hiba nélkül tud eldeklamálni azon a pompás katedrai hangon, amely álomba ringat minden jó keresztényt.

Mi lenne, ha Vak János, a fiatal gencsi lévita megelégelvén falujának bámulatosan laza erkölcseit - amelyek ellen ugyan nem mint tüzesvérû, kapós fiatalembernek volt kifogása -, mi lenne abból, ha a maga nyelvén mondaná meg, hogy:

- Vezesd be, kérlek, a társalgóba - kérte meg Kovács - amíg én magamra húzom a jobbik kabátomat. Levetette a "munka-kabátját", hogy helyébe fölvegye a rendes, utcai zakóját. Kovács a szórakozott, kissé lompos emberek közé tartozott és nem vette észre, hogy öt év alatt micsoda változás esett azon a titokzatos viszonyon, amely a munkakabátja és zakója közt volt.